A HÍVÁS és a KÜLSŐ.FÜGGV függvény használata

F és G adattípus

Az F és G adattípusokkal a függvények módosíthatják a Microsoft Excel által lefoglalt sztringpuffert. Ha a visszaadott érték típusa F vagy G, akkor a Microsoft Excel figyelmen kívül hagyja a függvény által visszaadott értéket. Ehelyett a Microsoft Excel az első megfelelő adattípus (F vagy G) függvényargumentumainak listájában keres, majd a lefoglalt sztringpuffer aktuális tartalmát adja vissza értékként. A Microsoft Excel 256 bájtot foglal le az argumentumhoz, így a függvény a kapottnál nagyobb sztringet adhat vissza.

Vissza a lap tetejére

K adattípus

A K adattípus egy változó méretű FP struktúrára mutató mutatót használ. Ezt a struktúrát a következőképpen kell definiálnia a DLL-ben vagy a kódforrásban:

typedef struct _FP
{
    unsigned short int rows;
    unsigned short int columns;
    double array[1];        /* Actually, array[rows][columns] */
} FP;

A double array[1] deklaráció csak egy egyetlen elemből álló tömb számára tart fenn elegendő tárhelyet. A tényleges tömbben lévő elemek száma a sorok és az oszlopok számának szorzatával egyenlő.

Vissza a lap tetejére

O adattípus

Az O adattípus kizárólag argumentumként használható, visszatérési értékként nem. Három elemet ad át: egy mutatót egy tömbben lévő sorok számára, egy mutatót egy tömbben lévő oszlopok számára, valamint egy mutatót lebegőpontos számokból álló kétdimenziós tömbre.

Érték visszaadása helyett a függvények módosíthatják az O adattípus által átadott tömböket. Ehhez típus_szöveg argumentumként a következőt használhatja: ">O". További információt az alábbi, „Módosítás helyben – Érték nélküliként deklarált függvények” című részben talál.

Az O adattípus úgy lett kialakítva, hogy közvetlenül kompatibilis legyen a Fortran DLL-ekkel, amelyek hivatkozás útján adják át az argumentumokat.

Vissza a lap tetejére

P adattípus

A P adattípus egy OPER struktúrára mutató mutató. Az OPER struktúra 8 bájtnyi adatot tartalmaz, és egy 2 bájtos azonosító követi, amelyik megadja az adat típusát. A P adattípussal a DLL-függvények vagy kódforrások bármilyen Microsoft Excel-adattípus felvételére és visszaadására képesek.

Az OPER struktúra definíciója az alábbi:

typedef struct _oper

{
    union
    {
        double num;
        unsigned char *str;
        unsigned short int bool;
        unsigned short int err;
        struct
        {
            struct _oper *lparray;
            unsigned short int rows;
            unsigned short int columns;
        } array;
    } val;
    unsigned short int type;
} OPER;

A típusmező ezen értékek egyikét tartalmazza.

Az utolsó két érték csak argumentumként használható, visszatérési értékként nem. A hiányzó argumentum értékét (128) akkor adja át a program, ha a hívó kihagy egy argumentumot. Az üres cella értékét (256) akkor adja át a program, ha a hívó egy üres cellának ad át egy hivatkozást.

Vissza a lap tetejére

R adattípus – Microsoft Excel-függvények hívása DLL-ekből

Az R adattípus egy XLOPER struktúrára mutató mutató, amely az OPER struktúra továbbfejlesztett változata. A Microsoft Excel 4.0-s és újabb verzióiban az R adattípussal Microsoft Excel-függvényeket meghívó DLL-eket és kódforrásokat írhat. Az XLOPER struktúrával a DLL-függvények az adatok átadásán kívül laphivatkozásokat adhatnak át és folyamatirányítást is implementálhatnak. Az R adattípusnak és a Microsoft Excel alkalmazásprogramozási felületének (API) teljes körű leírása túlmutat a jelen témakör hatókörén. A Microsoft Office XP Developer's Guide című fejlesztői útmutató részletes információkkal szolgál az R adattípusról, a Microsoft Excel API-járól, valamint a Microsoft Excel számos más technikai jellemzőjéről.

Vissza a lap tetejére

Környezetfüggő függvények és újraszámítás

A Microsoft Excel általában csak akkor számít ki egy DLL-függvényt (vagy kódforrást), amikor azt beírják egy cellába, amikor megváltozik annak egyik előzménye, illetve amikor a cellát egy makró futása során számítják ki. Egy munkalapon környezetfüggővé tehet egy DLL-függvényt vagy kódforrást, ami azt jelenti, hogy annak újraszámítása a munkalap újraszámításakor minden alkalommal megtörténik. Ha környezetfüggővé szeretne tenni egy függvényt, vegyen fel egy felkiáltójelet (!) a típus_szöveg argumentum utolsó karaktereként.

A Windows Microsoft Excelben például a következő munkalapképlet a munkalap újraszámításakor minden alkalommal újraszámítódik:

HÍVÁS("Kernel32","GetTickCount","J!")

Vissza a lap tetejére

Módosítás helyben – Érték nélküliként deklarált függvények

A típus_szöveg argumentum visszatérési értékeként egy egy számjegyű számot (n) használhat, ahol n értéke 1 és 9 között lehet. Ez jelzi a Microsoft Excelnek, hogy egy érték visszaadása helyett módosítania kell az azon a helyen lévő változót, amelyre a típus_szöveg n-edik argumentuma mutat. Ezt másként helyben történő módosításnak is hívják. Az n-edik argumentumnak olyan adattípusnak kell lennie, amely hivatkozás útján adja át az elemeket (C, D, E, F, G, K, L, M, N, O, P vagy R). A DLL-függvényt vagy kódforrást is deklarálni kell a void kulcsszóval C nyelven (vagy a porcedure kulcsszóval Pascal nyelven).

Egy nullával végződő karakterláncot és argumentumként a számokra két mutatót fogadó DLL-függvény például módosíthatja helyben a karakterláncot. Használja az "1FMM" karakterláncot típus_szöveg argumentumként, és deklarálja érték nélküliként a függvényt.

A Microsoft Excel 4.0-snál korábbi verziói a > karaktert használták az első argumentum helyben történő módosításához; az elsőn kívül más argumentum módosítására nem volt lehetőség. A > karakter megfelelője a Microsoft Excel 4.0-s és újabb verzióiban az n = 1.

Vissza a lap tetejére